Egy tonna avokádó megtermeléséhez 1981 m³ víz szükséges, és Mexikóból közel 15 ezer kilométert utazik, míg hazánkba ér.

Az üvegházi eper jóval több környezeti kárt okoz, mint a szabadföldi. Például a termesztés során használt műtrágya a vizekre, a felhasznált elektromos áram és gáz pedig a felmelegedésre van kedvezőtlen hatással.

Minden olcsónak tűnő, importált zöldség vagy gyümölcs (például a Dél-Amerikából érkező áfonya vagy az Észak-Afrikából származó paradicsom) valós ára esetén figyelembe kell venni, hogy mennyit utazott, mennyi vizet igényelt, mennyi rovarirtót, tartósítószert permeteztek rá, vagy mennyi területet vett el a helyi lakosságot szolgáló élelmiszertermeléstől. Lehet, hogy így már nem is olyan „olcsó”?

A garnélarák jó részét több millió hektáros farmokon tenyésztik, sokszor a talajmegkötést, víztisztítást, biológiai sokféleséget biztosító mangroveerdők helyén. Ezen területek kiirtásával csökken a biodiverzitás, nő az árvízveszély, a farmokról pedig antibiotikumok juthatnak a környezetbe.

A tonhal nagyszerű, de a túlhalászás már nem az. A hálóba gyakran védett állatok is kerülnek, a tengerfeneket felszántó vonóhálós halászat pedig rendkívül káros módszer.

A húsmarha nagyüzemi előállítása minden 1000 kcal után 36 kg üvegházhatású gázt termel. Ugyanez az érték baromfi esetében 5 kg.

1 kg rizs megtermelése során 2,6 kg szén-dioxid keletkezik magyarországi viszonyok között.

Egy délnyugat-európai ásványvíz vagy bor például csaknem 9000 km-t utazik, mire egy texasi étterem asztalára kerül.

Magyarországon minden ötödik 10 és 14 év közötti gyerek energiaitalt „reggelizik”. A magas cukor- és koffeintartalmú energiaitalok gyakori fogyasztása az orvosok szerint szívritmuszavarok és cukorbetegség kialakulásához vezethet, de már kis mennyiségben is káros az érrendszerre.